Érdekes, meghökkentő, elgondolkodtató történeteket olvashatsz itt, amelyek pontos magyarázatát nem ismerjük.
Te gondolkodtál már azon, miként képesek természeti katasztrófákat is előre jelezni állatok? Honnan érzik meg a kutyák, ha valaki rosszban sántikál? Miként talál haza több száz kilométeres távolságból is egy elveszettnek hitt négylábú? És hogyan „hallja” meg a közeledő halál lépéseinek vészjósló kopogását sokkal hamarabb némelyik macska, mint ahogyan az valóban bekövetkezik?
John Banks Rhine, aki az észak-amerikai Duke Egyetemen az állati paranormális jelenségek vizsgálatával foglalkozó szakértő, több mint ötszáz olyan esetet gyűjtött össze, amellyel az állatok „érzékelésen túli” érzékelése bizonyítható.
KUTYÁK, AKIK MEGÉREZTÉK GAZDÁJUK HALÁLÁT
Sokan állítják, hogy az állatok több kilométerről is megérzik, ha gazdájuk vagy embercsaládtagjuk jobb létre szenderült.
Ann Lindell édesanyja rákbeteg volt, az utolsó stádiumban feküdt egy kórházban. Az asszony a következőképp meséli el, mi történt. „Hajnali fél öt körül a kutyám ugatni kezdett – nem a szokásos, éles figyelmeztető ugatásával, hanem vonyított. Azonnal tudtam, hogy édesanyám meghalt, és nem sokkal később valóban felhívtak a kórházból a szomorú hírrel.”
De a legkülönösebb eset ebben a kategóriában minden bizonnyal lord Carnavoné. Mint ismeretes, 1922-ben ő lépte át először Tutankhamon sírjának küszöbét, s a felfedezés után négy hónappal a lordot — állítólag a fáraó átkaként — utolérte a vég. Már az is különös volt, hogy halála pillanatában egész Kairó váratlanul – és máig megmagyarázhatatlanul – teljes sötétségbe borult. Ennél már csak az volt meghökkentőbb, hogy ugyanebben az időben az ötezer kilométerre levő Highclere-ben kutyája felvonyított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát.
NÉGYLÁBÚ KUTYA MARCO POLO - K TÖRTÉNETEI
Biztosan hallottál már olyan történetet, amelyben a család háziállata hatalmas távolságból képes volt hazatalálni, egy olyan útvonalon, amelyet korábban sosem járt végig, így kizárt, hogy a helyismerete lett volna a „térképe”.
Mindezt hajlamosak vagyunk szinte természetesnek venni, holott emberként egy nagy kiterjedésű, lakatlan vidéken, iránytű és más egyéb segédeszközök nélkül, mi igencsak kétségbeesnénk.
A hűséges, vándorló ebek egyike - másika a Rekordok Könyvébe is bekerült, és világhírre tett szert, mint például az a Bobby nevű kutyus, akinek gazdái oregoni otthonuktól kétezer kilométerre nyitottak vendéglőt.
A kutya egy ideig nyugtalanul kereste a helyét azoknál, akikre rábízták, majd útnak eredt.
Spirális vonalban haladva ezerhatszáz kilométert tett meg, végül nyílegyenes irányt vett, és fél év alatt rátalált eredeti gazdáira. Átkelt a Sziklás-hegységen, befagyott folyókon és tavakon, míg megérkezett az étteremhez, tulajdonosai legnagyobb megdöbbenésére. Később az állat útvonalát sikerült teljesen rekonstruálni, mert megtalálták azokat az embereket, akik egy-egy éjszakára fedelet adtak a négylábú Marco Polónak.
Kiderült, hogy — a kerülőket is beleszámítva — az eb majdnem ötezer kilométert kutyagolt!
Hasonló szituációt dolgozott fel a Lassie hazatér című világhírű film is, amelyben egy skót juhászkutya szívszorító vándorútját követjük végig.
MACSKÁK HATODIK ÉRZÉKE
Ha a gazdik felkutatásáról van szó, a macskák sem maradnak alul a versenyben.
Egy Sugar nevű cica gazdái 1952-ben Kaliforniából Oklahomába költöztek, ami több mint kétezer-négyszáz kilométernyi távolságot jelent. Mivel a macska rettegett a motorzajtól, kénytelenek voltak egy szomszédnál hagyni. Tizennégy hónappal később a Wood házaspár éppen teheneket fejt az istállóban, amikor a nyitott ablakon át egy macska ugrott Mrs. Wood vállára. Az állat igen jó egészségnek örvendett, és az asszony azt hitte, csak hasonlít Sugarra. A döbbenet akkor érte a párt, amikor a macska bal csípőcsontján felfedezték a jellegzetes elváltozást. Később azt is megtudták a szomszédtól, hogy elutazásuk után három héttel Sugar nem találta a helyét, különösen kezdett viselkedni, majd váratlanul nyoma veszett.
Ezek az esetek számtalan megválaszolatlan kérdést hagynak maguk után. Vajon hogyan képes egy állat kilométerek százait, néha ezreit megtenni ismeretlen tájakon, hogy ráleljen a gazdájára? És mi vonzza? A gazda szeretete utáni vágy? Egyelőre ennél jobb magyarázatot nem ismerünk. A hogyanra pedig a tudománynak nincs magyarázata.
Egy idős-otthon nővérei még furcsább történettel álltak elő egy Oscar nevű cicusról.
Állításaik szerint: Oscar megérzi a halált. Pár órával azelőtt, hogy valaki eltávozna az élők sorából, a „vészmadár” kandúr felugrik az illető ágyára. Még sose tévedett, és csakis és kizárólag azoknak az ágyára ugrik fel, akik néhány órán belül meg fognak halni. Azok nem érdeklik, akiknek még napjaik vannak hátra, mindegy mennyire rossz bőrben vannak.
MISZTIKUS TÖRTÉNET EGY KÜLÖNÖS BAGOLYRÓL
A háború után Freiburgban egy kacsa emlékművet kapott a bombázások előtti, tizenöt percenként megismételt figyelmeztető jelzéseiért. De ez semmi egy asszony madaras történetéhez képest!
A legérdekesebb sztori egy olyan bagolyról szól, aki azt a benyomást keltette egy nőben, hogy hónapokkal azelőtt eltávozott édesanyja akar valamiféle módon így vigyázni rá.
Az asszony elmesélése szerint a madár egy áprilisi reggelen jelent meg a kertjükben, a tölgyfájukra telepedett, és hagyta, hogy a többi kerti madár megtámadja. Mikor a nő kiment a kertbe lerepült közvetlen a lába elé.
Az asszony szerint a szeme olyan volt, mint az anyjáé, barna tollai pedig az elhunyt hajszínére hasonlítottak.
A madár jó pár napig ott sertepertélt a házuk környékén, egyszer a konyhába is berepült és széles szárnyszélessége ellenére se vert le semmit – mintha ismerné a járást.
Pár nap után aztán eltűnt, de az asszony állítása szerint, a bagoly rikoltozását még sokáig hallotta.
Vajon valóban a halott édesanyja jelent meg neki madár képében? Vagy csak küldte a madarat valamilyen célból? Lehet rajta vitatkozni, vagy legyinteni rá, mint ahogy azokon a számos kultúrában megjelenő mondákon is, miszerint a madarak kötik össze a másvilágot a miénkkel.
És persze ezer kérdőjelet tehetünk a kutyák és macskák furcsa jós/ jósló viselkedése mellé is.
Te gondolkodtál már azon, miként képesek természeti katasztrófákat is előre jelezni állatok? Honnan érzik meg a kutyák, ha valaki rosszban sántikál? Miként talál haza több száz kilométeres távolságból is egy elveszettnek hitt négylábú? És hogyan „hallja” meg a közeledő halál lépéseinek vészjósló kopogását sokkal hamarabb némelyik macska, mint ahogyan az valóban bekövetkezik?
John Banks Rhine, aki az észak-amerikai Duke Egyetemen az állati paranormális jelenségek vizsgálatával foglalkozó szakértő, több mint ötszáz olyan esetet gyűjtött össze, amellyel az állatok „érzékelésen túli” érzékelése bizonyítható.
KUTYÁK, AKIK MEGÉREZTÉK GAZDÁJUK HALÁLÁT
Sokan állítják, hogy az állatok több kilométerről is megérzik, ha gazdájuk vagy embercsaládtagjuk jobb létre szenderült.
Ann Lindell édesanyja rákbeteg volt, az utolsó stádiumban feküdt egy kórházban. Az asszony a következőképp meséli el, mi történt. „Hajnali fél öt körül a kutyám ugatni kezdett – nem a szokásos, éles figyelmeztető ugatásával, hanem vonyított. Azonnal tudtam, hogy édesanyám meghalt, és nem sokkal később valóban felhívtak a kórházból a szomorú hírrel.”
De a legkülönösebb eset ebben a kategóriában minden bizonnyal lord Carnavoné. Mint ismeretes, 1922-ben ő lépte át először Tutankhamon sírjának küszöbét, s a felfedezés után négy hónappal a lordot — állítólag a fáraó átkaként — utolérte a vég. Már az is különös volt, hogy halála pillanatában egész Kairó váratlanul – és máig megmagyarázhatatlanul – teljes sötétségbe borult. Ennél már csak az volt meghökkentőbb, hogy ugyanebben az időben az ötezer kilométerre levő Highclere-ben kutyája felvonyított, majd az ablakon kiugorva halálra zúzta magát.
NÉGYLÁBÚ KUTYA MARCO POLO - K TÖRTÉNETEI
Biztosan hallottál már olyan történetet, amelyben a család háziállata hatalmas távolságból képes volt hazatalálni, egy olyan útvonalon, amelyet korábban sosem járt végig, így kizárt, hogy a helyismerete lett volna a „térképe”.
Mindezt hajlamosak vagyunk szinte természetesnek venni, holott emberként egy nagy kiterjedésű, lakatlan vidéken, iránytű és más egyéb segédeszközök nélkül, mi igencsak kétségbeesnénk.
A hűséges, vándorló ebek egyike - másika a Rekordok Könyvébe is bekerült, és világhírre tett szert, mint például az a Bobby nevű kutyus, akinek gazdái oregoni otthonuktól kétezer kilométerre nyitottak vendéglőt.
A kutya egy ideig nyugtalanul kereste a helyét azoknál, akikre rábízták, majd útnak eredt.
Spirális vonalban haladva ezerhatszáz kilométert tett meg, végül nyílegyenes irányt vett, és fél év alatt rátalált eredeti gazdáira. Átkelt a Sziklás-hegységen, befagyott folyókon és tavakon, míg megérkezett az étteremhez, tulajdonosai legnagyobb megdöbbenésére. Később az állat útvonalát sikerült teljesen rekonstruálni, mert megtalálták azokat az embereket, akik egy-egy éjszakára fedelet adtak a négylábú Marco Polónak.
Kiderült, hogy — a kerülőket is beleszámítva — az eb majdnem ötezer kilométert kutyagolt!
Hasonló szituációt dolgozott fel a Lassie hazatér című világhírű film is, amelyben egy skót juhászkutya szívszorító vándorútját követjük végig.
MACSKÁK HATODIK ÉRZÉKE
Ha a gazdik felkutatásáról van szó, a macskák sem maradnak alul a versenyben.
Egy Sugar nevű cica gazdái 1952-ben Kaliforniából Oklahomába költöztek, ami több mint kétezer-négyszáz kilométernyi távolságot jelent. Mivel a macska rettegett a motorzajtól, kénytelenek voltak egy szomszédnál hagyni. Tizennégy hónappal később a Wood házaspár éppen teheneket fejt az istállóban, amikor a nyitott ablakon át egy macska ugrott Mrs. Wood vállára. Az állat igen jó egészségnek örvendett, és az asszony azt hitte, csak hasonlít Sugarra. A döbbenet akkor érte a párt, amikor a macska bal csípőcsontján felfedezték a jellegzetes elváltozást. Később azt is megtudták a szomszédtól, hogy elutazásuk után három héttel Sugar nem találta a helyét, különösen kezdett viselkedni, majd váratlanul nyoma veszett.
Ezek az esetek számtalan megválaszolatlan kérdést hagynak maguk után. Vajon hogyan képes egy állat kilométerek százait, néha ezreit megtenni ismeretlen tájakon, hogy ráleljen a gazdájára? És mi vonzza? A gazda szeretete utáni vágy? Egyelőre ennél jobb magyarázatot nem ismerünk. A hogyanra pedig a tudománynak nincs magyarázata.
Egy idős-otthon nővérei még furcsább történettel álltak elő egy Oscar nevű cicusról.
Állításaik szerint: Oscar megérzi a halált. Pár órával azelőtt, hogy valaki eltávozna az élők sorából, a „vészmadár” kandúr felugrik az illető ágyára. Még sose tévedett, és csakis és kizárólag azoknak az ágyára ugrik fel, akik néhány órán belül meg fognak halni. Azok nem érdeklik, akiknek még napjaik vannak hátra, mindegy mennyire rossz bőrben vannak.
MISZTIKUS TÖRTÉNET EGY KÜLÖNÖS BAGOLYRÓL
A háború után Freiburgban egy kacsa emlékművet kapott a bombázások előtti, tizenöt percenként megismételt figyelmeztető jelzéseiért. De ez semmi egy asszony madaras történetéhez képest!
A legérdekesebb sztori egy olyan bagolyról szól, aki azt a benyomást keltette egy nőben, hogy hónapokkal azelőtt eltávozott édesanyja akar valamiféle módon így vigyázni rá.
Az asszony elmesélése szerint a madár egy áprilisi reggelen jelent meg a kertjükben, a tölgyfájukra telepedett, és hagyta, hogy a többi kerti madár megtámadja. Mikor a nő kiment a kertbe lerepült közvetlen a lába elé.
Az asszony szerint a szeme olyan volt, mint az anyjáé, barna tollai pedig az elhunyt hajszínére hasonlítottak.
A madár jó pár napig ott sertepertélt a házuk környékén, egyszer a konyhába is berepült és széles szárnyszélessége ellenére se vert le semmit – mintha ismerné a járást.
Pár nap után aztán eltűnt, de az asszony állítása szerint, a bagoly rikoltozását még sokáig hallotta.
Vajon valóban a halott édesanyja jelent meg neki madár képében? Vagy csak küldte a madarat valamilyen célból? Lehet rajta vitatkozni, vagy legyinteni rá, mint ahogy azokon a számos kultúrában megjelenő mondákon is, miszerint a madarak kötik össze a másvilágot a miénkkel.
És persze ezer kérdőjelet tehetünk a kutyák és macskák furcsa jós/ jósló viselkedése mellé is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése